Kicsiny lakásunk egy többemeletes társasházban található, amely számos középosztálybeli famíliának nyújt menedéket. Azonban a felis domestica család tagjai, akik megkedvelték az épületet, lélekszámban jócskán túltehetnek a homo sapienseken. Mivel ezek a behúzható karmú négylábúak olyan vidéki rokonokkal büszkélkedhetnek, mint az oroszlán, a tigris, a híúz vagy az ocelot, mifelénk senkitől sem félnek. A kilenc életéhez karmaszakadtáig ragaszkodó macskaféle növekvő populációja mindenkit zavar, sokunkból mégis megkönnyebbült nevetést vált ki.

Ezek a macskák a mi észjárásunk szerint a saját szigorú határvonalaik alapján osztják fel a területet. A földszinti, valamint az első és a második emeleti egerészek az ellenőrzési vonalakon át a konyhába vezető falánk portyáiktól eltekintve kitartanak a saját szintjük mellett. Az erkély kizárólag a fiatal példányok jussa, persze alkalmanként a hajdanvolt Sziám arisztokratái is használják azt tisztálkodás és sütkérezés céljából. Egyes kandúrokat olyan szögletekben nyom el a doromboló álom, amelyekbe úgy be kell húzniuk magukat, akár macskának a tűzhelyen. Ilyen például a portásfülke, ahol durmoláson kaphatták a szerencsétlen flótást. Isten két gégével ajándékozta meg a macskákat, eggyel a doromboláshoz, eggyel a nyávogáshoz, így környékünk szőrös szopránjai különleges alkalmakon kiséji zenekari kísérettel tartják ébren a lakókat.

Akik közülünk legszívesebben tisztára nyalnák a talpukat, mint a macska, azok bosszankodnak, ha a cirmosok tönkre teszik a holmijukat. A lakóközösség sólymai határozottan úgy vélik, hogy a macskákat az engedetlen matrózokhoz hasonlóan kilencfarkú macskával kellene meginteni, mint Jancsi a macskát. A galambok viszont kerülgetik a témát, akár macska a forró kását, hisz tudják jól: alamuszi macska nagyot ugrik. Nos, soha nem tudni, a végén ki akaszt kolompot a macskára!

Egy pici lakásban élünk egy emeletes tömbházban, mely számos középosztálybeli családnak ad otthont. Viszont a Felis domestica család egyedei szintén szemet vetettek az épületre, és a számuk már jó eséllyel meghaladja a Homo sapiens lakókét. Ezek a visszahúzható karmú négylábúak, akik méltán lehetnek büszkék a rokonaikra – az oroszlánokra, a tigrisekre, a hiúzokra és a párducokra –, senkitől sem riadnak vissza a környéken. A kilenc életű macskák növekvő populációja mindenkit zavar, ugyanakkor mókás viselkedésük sokak számára megkönnyebbülést is nyújt.

Az utcánkban élő macskák szigorú határvonalak mentén osztották fel a területet. A földszinti, valamint az első és második emeleti egerészek az emeletükön maradnak, kivéve, amikor az ellenőrzésük alatt álló területen kívüli konyhákat fosztogatják az éhségük csillapítására. A terasz kizárólag a fiatalok territóriuma, viszont néha a hajdani sziámi nemzetség arisztokratái is igénybe veszik, amikor a testüket nyalogatják, vagy napozni szeretnének. Néhány kandúr a szűk helyiségek sarkait pécézi ki, hogy dorombolva aludjon egyet, például az őrbódéban, ahol a szegény fickó is el-elszundikál. A jó Isten két zenedobozzal áldotta meg ezeket a macskákat – eggyel a doromboláshoz, eggyel pedig a nyávogáshoz –, és különleges alkalmakkor néhány szoprán cica éjszakai koncerttel szórakoztatja a lakókat, nehogy elaludjanak.

Vannak lakók, akik a patyolattisztaságot kedvelik; őket az bosszantja, amikor a szürke macskák összekoszolják a dolgaikat. A lakók között a farkasok erős meggyőződése, hogy macskákat kilencfarkú macska korbáccsal kell kiűzni. A bárányok viszont nem tudják, mitévők legyenek, és várják, mi történik. Hát, még nem lehet tudni, kinek lesz bátorsága lépni.

Mi egy több emeletes épületegyüttes egyik parányi kis lakásában lakunk, amely menedéket nyújt nénány középosztályhoz tartozó családnak. De a Felis Domestica ( érvénytelen megnevezése a házimacskának ) család tagjai, akik kedvet kaptak a mi épületegyütesünkre, számszerint jócskán túllépik a Homo Sapiens ( Gondolkodó Ember ) tagokat. Mert ezek a viszzahúzható körmökkel rendelkező négylábúak, melyek mint az Oroszlán, Tigris, Hiúz, és Párducmacska vidéki rokonai dicsekednek, senkitől nem félnek szomszédságunkban. A növekvő macska populáció, mely kilenc élet birtokosa a karmai által, mindenkit zavar, de sokaknak egy tréfás megnyugvást nyújt.

Ezek a macskák a mi sétányunkon, egy szigorúan elhatárolt területtel rendelkeznek. A földszinti, első emeleti és második memeleti egérfogók, ragaszkodnak ezekhez a szintekhez, kivéve, az éhségi behatolkásokat a konyhába, túl a felügyeleti vonalon. A terasz kizárolag a fiataloknak van fenntartva és néha a hajdani Siami arisztokraták is használják, testnyalogatásra és nepfürdőzésre. Néhány kandúrmacska kényelmes sarkot talál egy doromboló alvásra, olyan helyeken, ahol nincs hely egy macska lendületre, mint amilyen az éjjeli őr fülkéje, ahol az ipse szundikálni szokott. A Jóisten ezeket a macskákat két hangdobozzal áldotta meg, egyet dorombolásra, a másikat nyávogásra, néhány szoprán macskaféle a mi környékünkön speciális alkalmakkor ébren tartja a lakósokat éjszakai zenekarukkal.

Néhányan a lakók közül, akik alapjában véve tiszta macskák szeretnének lenni
felbosszankodnak amikor ezek a szürke macskák megzavarják dolgaikat. A telepesek közül a sólymok erőssen úgy érzik , hogy a macskákat a feneküknél fogva ki kéne telepiteni. De a galambok határozatlanok, és arra várnak hogy
lássák miként ugrik a macska. Hát igen, mi nem tudjuk ki fogja vállalni a dolog nehezebbik részét.