This site uses cookies.
Some of these cookies are essential to the operation of the site,
while others help to improve your experience by providing insights into how the site is being used.
For more information, please see the ProZ.com privacy policy.
VIA AILooking for an interpreter?
Remoto by ProZ.com connects you with an identity-verified interpreter by video or phone in about 60 seconds — 300+ languages, on demand or booked ahead.
Try Remoto »
Langues de travail :
anglais vers hongrois hongrois vers anglais allemand vers hongrois
This person has a SecurePRO™ card. Because this person is not a ProZ.com Plus subscriber, to view his or her SecurePRO™ card you must be a ProZ.com Business member or Plus subscriber.
Affiliations
This person is not affiliated with any business or Blue Board record at ProZ.com.
Général / conversation / salutations / correspondance
Certificats / diplômes / licences / CV
Finance (général)
Autres domaines traités :
Publicité / relations publiques
Internet, commerce électronique
Vente au détail
Droit : brevets, marques de commerce, copyright
Droit : taxation et douanes
Human rights
Gouvernement / politique
Ressources humaines
Médecine (général)
Médecine : dentisterie
Cosmétiques / produits de beauté
Produits alimentaires et Boissons
Arpentage
Enseignement / pédagogie
Tourisme et voyages
Cuisine / culinaire
Investissement / titres
Comptabilité
Immobilier
Transport / expédition
Environnement et écologie
Bétail / élevage
Ordinateurs (général)
TI (technologie de l'information)
Ordinateurs : logiciels
Ordinateurs : systèmes, réseaux
Électronique / génie électronique
Ingénierie (général)
Industrie automobile / voitures et camions
More
Less
Payment methods accepted
Paypal, Virement bancaire
Portefeuille
Échantillons de traduction proposés: 3
anglais vers hongrois: European Manifesto for Multiple Cultural Affiliation General field: Autre Detailed field: Org / dév. / coop internationale
Texte source - anglais Foreword
The European Manifesto for Multiple Cultural Affiliation was one of the results of the Project on “Cultural identities, shared values and citizenship” carried out following the 3rd Summit of Heads of State and Government of the Council of Europe’s Member States in 2006-2007. The Manifesto was presented at the end-of-Project Forum on “Cultural values for Europe” which took place in Strasbourg on Monday 3 December 2007.
The Manifesto goes beyond the approach related to fixed cultural identities and the discussion of recognition for minorities. It sets out to show how the feeling, on the part of certain individuals or groups, of belonging to several cultural traditions at the same time can be reconciled with a European citizenship now in the making, based on mutual recognition of different cultures and an attachment to shared values.
It highlights the mass of exchanges and the intermingling that has forged Europe’s culture and throws light on the potential that multiple cultural affiliation represents for human development and mutual understanding as a means of fostering peace and stability in Europe.
It leads to a vision of a peoples’ Europe that puts the individual back at the heart of a multicultural society that respects not only fundamental rights and freedoms but the cultural and social identity of individuals. The work is in keeping with the definitions of culture and heritage previously accepted by the Council of Europe and UNESCO:
“Cultural heritage is a group of resources inherited from the past which people identify, independently of ownership, as a reflection and expression of their constantly evolving values, beliefs, knowledge and traditions. It includes all aspects of the environment resulting from the interaction between people and places through time”(Council of Europe, Framework Convention on the value of cultural heritage for society, opened for signature in Faro on 27 October 2005).
“In its widest sense, culture may now be said to be the whole complex of distinctive spiritual, material, intellectual and emotional features that characterize a society or social group. It includes not only the arts and letters, but also modes of life, the fundamental rights of the human being, value systems, traditions and beliefs” (UNESCO, World Conference on Cultural Policies, 1982).
The Manifesto was drawn up by a group of experts from different parts of Europe and is available with a “Guide to the Manifesto” explaining the reasons behind this work and facilitating understanding of the text.
Traduction - hongrois Előszó
Az Európai manifesztum a többszörös kulturális kötődésért az Európa Tanács állam- és kormányfőinek harmadik csúcsértekezlete után, 2006-2007 folyamán kivitelezett „Kulturális identitások, közös értékek és a polgárság” elnevezésű projekt eredményeként jött létre. A Manifesztumot a projekt „Kulturális értékek Európáért” nevet viselő záró fórumán mutatták be 2007. december 3-án, hétfőn, Strasbourgban.
A Manifesztum meghaladja azt a személetet, amely a kulturális identitást időben változatlan tulajdonságnak tekinti, valamint túllép a kisebbségek elismerése problémájának tárgyalásán. Azt kívánja megmutatni, hogy miként egyeztethető össze − mind az egyének, mind pedig a csoportok szintjén − az egyidejűleg több kulturális hagyományhoz való tartozás érzése azzal a most formálódó európai polgárságtudattal, amely a kultúrák közötti kölcsönös elfogadásra és a közös értékekhez való ragaszkodásra épül.
A Manifesztum hangsúlyozza, hogy az európai kultúra kulturális kölcsönhatások és keveredések sokaságából alakult ki, valamint rámutat arra a lehetőségre, amelyet a többszörös kulturális kötődés az európai béke és stabilitás előmozdításának egyik eszközeként rejt magában az emberi fejlődés és a kölcsönös megértés kialakulása tekintetében.
A Manifesztum a polgárok Európájának képét vetíti előre, amely az egyént egy multikulturális, az alapvető jogokon és szabadságokon túl az egyén kulturális és társadalmi identitását is tiszteletben tartó társadalom középpontjába helyezi vissza. A Manifesztum a kultúrának és az örökségnek az Európa Tanács és az UNESCO által korábban elfogadott definícióit veszi alapul, melyek a következők:
„A kulturális örökség a múltból örökölt erőforrások összessége, melyeket az emberek folyamatosan kialakuló értékeik, hiedelmeik, tudásuk és hagyományaik tükrözőjeként és kifejezőjeként azonosítanak, függetlenül ezen erőforrások eredőjétől. Ide értünk minden környezeti tényezőt mely az emberek és földrajzi helyek interakciójának eredményeként jött létre az idők során” (Európa Tanácsi Keretegyezmény a kulturális örökség társadalmi értékéről, ratifikálásra megnyitva 2005. október 27-én Faroban).
„A kultúra legtágabb értelmében egy adott társadalmat vagy társadalmi csoportot jellemező, sajátos szellemi és anyagi, értelmi és érzelmi tulajdonságok összességeként határozható meg. Ez a művészeteken és irodalmon túl magában foglalja a különböző életmódokat, az ember alapvető jogait, értékrendeket, hagyományokat és meggyőződéseket is” (UNESCO Kulturális Politikai Világkonferencia, 1982).
A Manifesztumot Európa különböző részeiről érkezett szakértők csoportja szövegezte meg, és hozzá kapcsolódóan elérhető egy ún. „Útmutató a Manifesztumhoz,” amely a dokumentum megszületésének okait részletezi, és a szöveg megértését segíti.
hongrois vers anglais: 'Summary' In: 'Perception, Risk Management – A Review of the Literature' (by Tamás Vasvári) General field: Affaires / Finance Detailed field: Économie
Texte source - hongrois Napjaink társadalmi berendezkedésének szerves részévé vált a kockázatok világa. Jelen tanulmány kísérletet tesz a különböző tudományterületek kockázatkutatási eredményeinek bemutatására, és azok kockázatkezelésre gyakorolt hatásainak felmérésére. Az alapvető kockázat-megközelítések bemutatása alapján belátható, hogy az élet bármely területén végbemenő folyamatok vizsgálatában alkalmazott valószínűség megismerési és nem létezési kategória, ezért a szubjektív elemek nem kiküszöbölhetőek a kockázatkezelés során. E szubjektív elemek egyrészt befolyásolják a kockázatvállalási hajlamunkat, másrészt hatással vannak a döntési szituáció és a kockázatok értékelésére is. Bár abban az esetben, ha a kockázat tömegjelenségnek tekinthető, vannak objektív (kvantitatív) eszközök a kockázat bekövetkezési valószínűségének és hatásának becslésére, azonban rendelkezésre álló adatok csökkenésével felértékelődik a szubjektív szakértői (kvalitatív) elemzés szerepe. Függetlenül a kockázatelemzés módjától alapvető feltétel, hogy a kockázatkezelés költsége ne haladja meg a kockázat nagyságát, ami így meghatározza a kockázatelemzés terjedelmét is.
Traduction - anglais Risks have become an integral part of our society. In this context, the aim of this paper is to provide a summary of the findings of risk research conducted in different fields of study and to trace the effect of these findings on risk management practices. The basic approaches to risk presented in this paper show that the notions of probability employed in studying processes in any area of life belong in the province of epistemology rather than ontology. Therefore, subjectivity cannot be completely excluded from risk management. This inherent subjectivity influences willingness to take risks as well as decision-making and risk evaluation. If we conceive of risks as mass phenomena, we have a number of objective (quantitative) methods at our disposal to estimate their probability and effect. However, the significance of subjective (qualitative) professional judgment increases as the volume of available data decreases. Regardless of the risk analysis method used, it is a basic principle that the costs of risk management should not be higher than the risk itself which in turn determines also the scope of the risk analysis to be carried out.
hongrois vers anglais: The role of deposit insurance schemes in developing relationships of trust (by Levente Kovács) General field: Affaires / Finance Detailed field: Économie
Texte source - hongrois A betétbiztosítás szerepe a bizalmi kapcsolatok fejlődésében
A bankszektor működésének az alapja a bizalom, melynek a megszerzése évtizedek kemény munkájának a gyümölcse, az elvesztése viszont percek alatt bekövetkezhet. A lehetséges veszélyek kivédése a bankszektor egyik legfontosabb feladata, melyben helye és szerepe is van a betétbiztosítás intézményrendszerének. Jelen tanulmány ezt a bonyolult viszonyrendszert mutatja be, annak fejlődéstörténeti beágyazottságával és tapasztalatrendszerével egyetemben.
A bizalom szerepe a hitelintézeti szektorban
A bank – ügyfél kapcsolatok formáit a bankok szolgáltatási megközelítése alapján négy területre szoktuk felosztani: hitelügyletek, betétügyletek, fizetési forgalom, egyéb szolgáltatások.
Ezen banki szolgáltatások igénybevételének, illetve nyújtásának a jellemző és szükséges alapja a kölcsönös bizalom. Az egyik legegyszerűbb és leggyakoribb kapcsolat a pénz átadása, melynek két iránya van. Az egyik az, amikor a bank egy ügyféltől betétet fogad el, a másik pedig amikor a bank egy ügyfélnek hitelt nyújt. Mindkét irány bizalmon alapul, hiszen a betételhelyező ügyfél a betétlekötési idő lejáratakor, a hitelt nyújtó bank pedig a törlesztési napokon kamatokkal növelten szeretné a pénzét visszakapni. Amennyiben az ügyfélnek azonban váratlanul, még ez előtt szüksége van a pénzre, akkor is elvárása, hogy az elhelyezett pénzéhez (vagy annak egy részéhez) azonnal és maradéktalanul hozzájuthasson. A bankok a betétfeltörés révén hagyományosan lehetőséget teremtenek a betéteseknek arra, hogy a hosszú távú megtakarításaikon úgy érjenek el kamatbevételt, hogy közben szükség esetén hozzá tudjanak férni pénzükhöz. Ehhez pedig jellemzően olyan bankot keresnek, melynek jó a piaci híre, azaz a közvélemény hosszú távon biztonságos, kiszámítható és likvid intézménynek tartja. Továbbá a személyes és/vagy elektronikus kapcsolattartás folyamatosan lehetséges, és a bank olyan befektetési lehetőségeket kínál, melyeknek a hozama és kockázata a befektető számára megfelelő.
A betétes ügyfél irányában a visszafizetési garancia több szintből épül fel. Elsődleges fedezetet a bank tőkéje jelenti, melyre minden országban minimum követelményeket (jellemzően több millió Eurót) írnak elő. A cégvezetési képességet a bank menedzsmentje és dolgozói jelentik. A bankvezetői kinevezéseket jellemzően szakmai tapasztalathoz és felsőfokú iskolai végzettséghez és nem utolsó sorban feddhetetlenséghez kötik, melyek betartását a bankfelügyeletek garantálják. A piaci kockázatok alacsony szinten tartását, ami ahhoz szükséges, hogy a bankszektor tagjai minden körülmények között képesek legyenek megőrizni stabilitásukat és likviditási pozíciójukat, a bankszektor nemzetközi, európai uniós és helyi szabályozásai biztosítják. A bankszektor prudenciális szabályozásának kereteit az ún. Bázeli egyezmények adják.
A másik irányban pedig a bank vezetése, akkor sáfárkodik jól a rábízott betétekkel és a bank tőkéjével, ha azt olyan formákban és ügyfélkörnek helyezi ki, melyekből pozitív megtérülésre számíthat. A hitelintézetek hatékonyabban és pontosabban meg tudják állapítani az egyes hitelfelvevők hitelképességét illetve nyomon követni fizetési magatartásukat, mint egy olyan magánszemély, aki egymaga dönt saját pénzéből történő kölcsön nyújtásáról. Ezáltal a bankok jócskán csökkentik az aszimmetrikus információk és az ösztönzési problémák okozta veszteséget a megtakarítók és a kölcsönt felvevők között. A bankok így teremtenek értéket, illetve erősítik a gazdasági növekedést. (Lautenschläger, 2015)
A bankszektor működési etikája lényegesen különbözik minden más szektorétól, ugyanis az egyes tagok megítélését jelentős mértékben befolyásolja a szektor egészének, köztük a leggyengébb láncszemnek a helyzete. Társadalmi megítélési / elfogadottsági szinten a hitelintézeti szereplők nem különülnek el, hanem egy egységes szektorként jelennek meg. Amikor egy bankot megrohannak az ügyfelek (1997-ben a Postabank esete volt ilyen), akkor más bankokban is elkezdenek mozgolódni a betétesek. Magyarországon a 2010-es évek első felében egymás után több kisebb szövetkezeti típusú/múltú hitelintézet került csődhelyzetbe, ekkor megfigyelhető volt a kártalanításként kifizetett összegek otthon tartásának az erősödése; azaz még a legkisebb szereplők miatt is mérhetően csökkent a szektorba vetett bizalom. Ezek alapján érthető meg az, hogy az említett Postabank pánik esetén a bankszektor miért is fogott össze és mentette a bajba került bankot. Ez más szektorokban általában nincs így, ha egy utcában pl. két cukrászda van, akkor az egyik jellemzően ezért dolgozik, hogy a másik becsukjon.
Az elmondottak megerősítik, hogy a bankrendszer működésének legfontosabb alapja a kölcsönös bizalom. A bizalom alapjai közé szokás sorolni: a múltbeli pozitív teljesítményt, a referenciát, a stabilitást, az eredményességet, a jó tulajdonosi struktúrát, a tulajdonosi tőkeerőt, a kiszámítható működést, a szolgáltatások és általában az ügyfélkapcsolat minőségét, valamint a piaci ismertséget. A bizalom felépüléséhez jellemzően évekre, gyakran évtizedekre van szükség, ugyanakkor leépülése napok alatt is megtörténhet. (Narayan, 1999). A bankszektorban a bizalom elvesztése jellemzően a brand elvesztését, ezáltal végleges csődöt, az intézmény felszámolását jelenti, mely megrázhatja a teljes szektort is.
Ebben az összetett viszonyrendszerben különösen a kisebb megtakarítással rendelkező - jellemzően pénzügyileg tájékozatlan - magánszemélyek vannak hátrányos helyzetben, ezért az ő védelmük a leginkább indokolt.
A bizalom elvesztése
Az 1929-33-as túltermelési eredetű gazdasági válság legsúlyosabb és legelhúzódóbb hatása a bizalom elvesztése volt. Ez az oka, hogy egyes gazdaságtörténészek szerint ennek a gazdasági válságnak az utóhatásai a II. világháború kezdetéig eltartottak (www.wikipedia.org).
A 2008-2011-es gazdasági válságot pénzügyi eredetű válságnak tekintjük, ezért nem lehet afelől kétségünk, hogy a hitelintézeti szektor az eddigi legsúlyosabb bizalmi válságba került. Ennek ikonikus eseménye volt a világ egyik legnagyobb és legpatinásabb bankjának, a Lehman Brothersnek a 2008-as csődje. A túlzott kockázatvállalás következtében fellépő pénzügyi turbulencia fő szerepet játszott a közbizalom elvesztésében, viszont a probléma nem ért véget a válság legakutabb időszakával. Habár a bankellenes demonstrációk Európa szerte jó néhány éve megszűntek, a bankszektorba vetett bizalom továbbra is alacsony szinten maradt. „De a bizalmatlanság nem korlátozódik magukra a bankokra. Mind a befektetők, mind az ügyfelek kevésbé bíznak a bankszektor korrekt működésében és abban, hogy a felügyelők és szabályozók képesek megelőzni a túlzott kockázatvállalást.” (Lautenschläger, 2015) Az ebből a helyzetből való kilépés hosszú időn átnyúló, közös munkát igényel minden érintettől és felelőstől.
A gyenge közbizalom veszélyei a betétesek szemszögéből az alábbiakban összegezhető:
• Az alacsony kamatszintekkel kombinálva visszafogja a betétesek betételhelyezési szándékát, következményként a másik oldalon pedig a bankok forrásgyűjtési képességét. Ez aztán korlátozza a bankok hitelezési képességét és következményként a gazdasági növekedést.
• A bankári tanácsadás szerepe mérsékelt, hiszen a bizalom hiány miatt az ügyfelek a saját vélelmeiket / elgondolásaikat részesítik előnyben. Vészhelyzet esetén a kormányzati és politikai vezetők megszólalásai nem, hogy nem segítik a pénzügyi nyugalmat, sokkal inkább fokozzák a pánikot (lásd: Görögország 2015-ben).
• Fenntartja a pénzügyi piacokon a lavinaveszélyt, ami rendszerszintű válságba torkolhat, hiszen a negatív hírekre, akár az álhírekre is a betétes ügyfelek és a befektetők pánikszerűen és tömegesen azonnal és jelentős pénzkivonással reagálnak.
Ez oda vezethet, hogy a bizalom csak a bankrendszerben elhelyezett betétek teljes összegére vállalt állami garanciával (blanket guarantee) állítható helyre, avagy többségi állami tulajdonszerzés válik szükségessé az adófizetők pénzéből egy, esetleg több bankban is. A rendszer ezen diszfunkcionális működése olyan torzulásokat okoz, mint az aránytalanul magas társadalmi költség, hiszen ilyenkor átmenetileg minden adófizető részt vállal benne, ellentétben a betétbiztosítással, vagy a növekvő felelőtlen kockázatvállalás (moral hazard) a betétesek és a hitelintézeti szereplők részéről.
Egy évtizeddel a válság kirobbanása után még mindig ott tartunk, hogy a bizalom és a reputáció kérdésköre a bankszektor egyik jelentős problémája maradt. (www.ebf-fbe.eu, 2016)
A bizalom visszaszerzése és a betétbiztosítás
„Mégis, annak ellenére, hogy a bankok kiértékelik és figyelemmel kísérik a kölcsönt felvevők hitelképességét, a megtakarítók továbbra is aggódhatnak amiatt, hogy vajon a bankok – és vezetőik – rendelkeznek-e a kellő szakértelemmel, illetve megteszik-e a szükséges erőfeszítéseket: biztonságban vannak-e megtakarításaik? Az aszimmetrikus információ és az ösztönzési problémák továbbra is jelen vannak, de mostanra új, más szinteken bukkannak fel: már nem a megtakarítók és a kölcsönt felvevők között, hanem a megtakarítók, a bankok és felügyelők között figyelhetjük meg őket.
Az asszimetrikus információ és az ösztönző problémák szerződések, intézmények és megfelelő szabályozó és felügyelő keretek segítségével kezelhetők. Azonban ez erősen absztrakt, idealizált felfogás. Igazából ennél több kell: szükség van a bizalomra.” (Lautenschläger, 2015)
A hitelintézeti szektor kitüntetett ágazat, hiszen minden más szektornál jelentősebb mértékben és hatékonyabban tudja a gazdaság növekedését segíteni, mely éppen az alapfeladata is. Ezért a bankszektorba vetett bizalom kiépítése, megtartása és folyamatos erősítése nemcsak a szektor vezetőinek és dolgozóinak, hanem a kormányzati és politikai vezetőknek, és közvetett hatása miatt ügyfeleinek is érdeke és feladata.
Ennek a közös érdeknek máig leghatékonyabb eszköze a betétbiztosítási rendszerek kiépülése, amikor is a hitelintézeti szektor tagjai a náluk elhelyezett betétek arányában hozzájárulnak a biztosítási alap felépítéséhez, mely jövőbeli bankcsődök esetében a betétesek kártalanítását teszi lehetővé. Ahhoz, hogy ez hatékonyan, a fogyasztóvédelmi elvek figyelembe vételével, és kiszámíthatóan is működhessen szükség volt bankfelügyeleti és kormányzati együttműködésre, hogy az új intézményrendszer megfelelően szabályozott keretek között és biztonságosan tudja hosszú távon ezt a feladatot ellátni.
Mind globálisan, mind pedig Európában a betétbiztosítás sikerességét fémjelzi, hogy az utóbbi időben a bankokból való pénzkimenekítések, Görögország és Ciprus kivételével, még a gyakoribbá vált bankcsődök ellenére sem váltak általánossá. Ez jelentős részben köszönhető annak, hogy a betétbiztosítás intézményrendszere a kritikus helyeken és időben helyt tudott állni, avagy a betétesek elhitték, hogy szükség esetén képes hatékonyan ellátni a feladatát, így a betétbiztosítás ismereti szintje és társadalmi elfogadottsága elegendő volt ahhoz, hogy a pánikhatások elmaradtak. Ez jelentős bizalmi tőkére utal, ha figyelembe vesszük, hogy a betétbiztosítás rendeltetése nem a rendszerszintű válságok megoldása, hanem a nemzetközi szakirodalomban idioszinkratikus válságnak elkeresztelt egyedi helyzetek kezelése kártalanítási kifizetéssel, vagy más módon.
Magyarországon az Országos Betétbiztosítási Alapot (OBA) létrehozó betétbiztosítási törvény az 1993. évi XXIV. törvény volt (Jánossy et al., 2003), amely már ekkor a legjobb nemzetközi gyakorlatra épült. Következő lépésként a hazai kártalanítási tapasztalatok fényében került sor a folyamatok és szolgáltatások fejlesztésére.
Az OBA a két legjelentősebb betétbiztosítási szervezetben, 2002-ben az IADI-ban (International Association of Deposit Insurers), majd 2003-ban az EFDI-ben (European Forum of Deposit Insurers) alapító tagként vett részt, képviselőjét a szervezetek szűk vezetésébe is beválasztották.
A 2004-es magyar EU-s csatlakozással az európai unió jogszabályainak folyamatos átvétele kezdődött el. Így az OBA 25 éves megalapítására készülve ma már arról beszélhetünk, hogy az európai unió tagországaihoz hasonlóan százezer euróig, önrész nélkül és a bankcsődöt követően 5-20 munkanapon belül megtörténik a kártalanítás.
A betétesek bankválasztási szokásai országonként eltérőek. Magyarországon hagyományosan a bankfiók közelsége volt a meghatározó, másodlagos tényezőként a kondíciók, személyes ismertségek, az intézmény ismertsége stb. szokott még előfordulni. A kisbetétesek ezzel a szempontrendszerrel nyugodtan élhetnek is, hiszen a nemzeti betétbiztosítási alapok számukra – ahogy az előbb említettük is - százezer euróig garantálják a pénzük visszafizetését. Az ennél jelentősebb megtakarításokkal rendelkezőknek azonban célszerű megvizsgálniuk a bank jelenbeli megbízhatóságát és ezt folyamatosan figyelemmel is kell kísérniük. A nagy betétesek, tapasztalt ügyfelek ugyanis jellemzően nem teszik teljes megtakarításaikat kockázatos vagy megbízhatatlannak tartott intézményekbe.
Ez fordítva is így működik, a bankok azokat az ügyfeleket hitelezik, akik vagy hagyományosan bizonyították hitel visszafizetési megbízhatóságukat, üzleti tevékenységük és eredményük alapján a bank kockázatkezelői megbízhatónak ítélik, vagy (kisebb/tömegszerű hitelek esetében, automatikus IT alapú adatelemzések és/vagy személyiségtípusok jellemzői stb. alapján) akiknek a pénzügyi adatai alapján, statisztikai alapon a hitel visszafizetése jól valószínűsíthető. (Németh et al., 2016) „Manapság a bankok működtetésének feladata összetettebb: nehezebb őket felügyelni és nehezebb tevékenységeiket megérteni, ami miatt az aszimmetrikus információ és menedzsment ösztönző problémák jobban kiemelkednek, mint valaha.
Rövidre fogva, a bizalom most is és mindig is nélkülözhetetlen volt a banki tevékenységek kivitelezéséhez, a gazdasági növekedés segítéséhez és a társadalomnak adott értékekhez. A bank intézménye most is és mindig is egyenlő volt a bizalommal.” (Lautenschläger, 2015)
Összefoglalás: a bizalom megkerülhetetlen
A bankszektor kölcsönös függőségben áll a gazdasággal, az egyik sikere magával hozza a másik sikerét, az egyik bukása a másik bukását. A gazdaság és a bankszektor hosszú időn keresztül szigorúan monoton módon növekedett, melyet természetes állapotnak tekintettünk. Ez a folyamat véget ért a 2008-ban kitört gazdasági válsággal, mely a bankszektor esetében – más hatások mellett - a bizalom súlyos megingását hozta magával.
A bizalom hiánya azonban jelentősen rontja a bankszektor működését és visszatartja a bankokat a gazdaság növekedésének segítésétől, hiszen negatívan befolyásolja a bankok alapvető tevékenységét, a betétgyűjtést és az erre alapozott hitelezést. A bankoknak egységes érdekük visszaszerezni és megőrizni a magas szintű bizalmat a bankszektor iránt és azon belül is.
A bizalom léte a bankszektor működésének alapvető feltétele, mely minden felelős felügyelőnek, szabályozónak, kormányzati és ellenzéki politikai döntéshozónak / véleményformálónak, bankvezetőnek, banki dolgozónak egyetemes érdeke és felelőssége. A bizalom jelentősége nem csökkent a bankszektor globalizálódásával, az informatika térnyerésével, és nem változik a jelenleg zajló digitalizációval sem. A bizalom a bankszektor legalapvetőbb szolgáltatásához, a betétgyűjtéséhez mindenképpen elengedhetetlen, melyet a betétbiztosítási rendszerek globális léte, azok törvények általi szabályozottsága és garantált működése, az intézményrendszer társadalmi ismerete, a felépített kártalanításai alapok nagysága mind-mind lényeges összetevőként segítenek.
A bizalom újraépítése egyetemleges feladata az előbb említett szereplőknek. A gazdaság fejlődési pályára állításának szükségessége megköveteli azt, hogy ehhez a munkához a bankvezetők, kormányzás, a gazdaság és a társadalom további szereplői is aktívan és pozitív hozzáállással csatlakozzanak.
Traduction - anglais The role of deposit insurance schemes in developing relationships of trust
The functioning of the banking system is based on trust. Winning trust takes decades of hard work but losing it may be a matter of minutes. Averting potential threats is one of the main tasks of the banking sector, and therefore, there is a genuine need and role for the institution of deposit insurance or deposit guarantee. This paper aims to present this complex system of relationships, including its evolution and previous experience with such schemes.
The role of trust in the sector of financial institutions
The types of relationships between banks and their clients are generally divided into the following four areas based on banks’ categorisation of services: credit transactions, deposit transactions, payment services and other services.
These banking services are typically and necessarily used and provided on the basis of mutual trust. One of the most simple and frequent type of contact is the transfer of money which is a two-way relationship. Either a bank receives a deposit from a client or a bank extends credit to a client. The relationship is based on trust in both directions, as both the client making a deposit and the bank extending credit expect to get back their money with interest on the date of maturity or the due date of monthly repayments, respectively. However, if clients, for an unforeseen reason, need the deposited money before the date of maturity, they still expect to have full and immediate access to it (or part of it). By early withdrawal, banks customarily provide depositors with an opportunity to receive interest on their long-term savings with a simultaneous possibility of access to their money, if needed. To this end, depositors are typically looking for a bank with a good reputation in the market, i.e. an institution which is secure, reliable and liquid in the long run according to public opinion. Furthermore, the institution should ensure continuous contact personally and/or electronically, in addition to offering appropriate investment options in terms of return and risk.
The repayment guarantee for depositors is made up of several components. The main source of coverage is the bank’s capital, the amount of which is regulated in all countries by the applicable minimum requirements (typically several millions of EUR). Management competence is provided by the managers and employees of the bank. Bank managers are generally appointed based on professional experience and tertiary qualifications, and just as importantly integrity. Compliance with these requirements is ensured by banking supervisors. Keeping market risks at a low level – which is required for members of the banking sector to be able to retain their stability and liquidity position in all circumstances – is ensured by international, EU and local banking regulations. The Basel accords provide a prudential regulatory framework for the banking sector.
On the other side, the management of banks makes the best use of the deposits received and the capital of the bank if it invests them in forms and to a clientele that promise a positive return. Credit institutions are better positioned to determine the creditworthiness of borrowers effectively and accurately as well as to monitor their payment behaviour than private individuals lending their own money at their own discretion. By doing so, banks considerably reduce losses due to asymmetric information and incentive problems between savers and borrowers. This is how they add value and foster economic growth. (Lautenschläger, 2015)
The business ethics of the banking sector is substantially different from that of any other sector, as the assessment of each of its members is heavily influenced by the standing of the sector as a whole, including its weakest link. In the eye of society, credit institutions are not considered individually but as a homogeneous sector, and are judged / recognised accordingly. When clients run on a bank (as was the case with Postabank in 1997) depositors at other banks begin to stir, too. In the first half of the 2010s, a series of credit institutions of a cooperative type/background failed in Hungary, which gave rise to a growing tendency of keeping the sums paid as compensation under the mattress. This shows that even the smallest members of the sector may measurably undermine trust. It is easy to see why the sector joined hands to bail out Postabank in the aftermath of the above-mentioned panic. Normally, it would not work like that in other sectors. For example, when two confectioneries operate in the same street, they typically want each other to close up shop and work against each other.
The above-mentioned considerations also demonstrate that the functioning of the banking system is first and foremost based on mutual trust. Among the bases on which trust rests positive performance in the past, references, stability, efficiency, an appropriate ownership structure, owner’s capital, predictable operation, the quality of service and customer relations in general as well as market recognition are frequently mentioned. Building up trust typically takes years or even decades, but it may be degraded in only a few days. (Narayan, 1999). In the banking sector, loss of trust is generally equivalent with loss of brand value and therefore absolute failure and the winding up of the institution, which may have reverberations in the entire sector.
Within this complex set of relationships, it is typically private individuals with smaller savings – and usually limited financial knowledge – who are the most exposed and therefore the most worthy of protection.
Loss of trust
The most severe and long-term effect of the economic crisis of 1929–1933, caused by overproduction, was the loss of trust. For that reason, according to certain economic historians, its effects lingered up until the beginning of World War II (www.wikipedia.org).
The economic crisis of 2008–2011 is regarded as a financial crisis which undoubtedly caused the most severe deficit of trust of all times in the banking sector. A key moment of the crisis was the 2008 failure of Lehman Brothers, one of the biggest and most prestigious banks of the world. Financial turbulence stemming from excessive risk-taking was instrumental to losing public confidence, a problem which did not pass with the most intense period of the crisis. Although it has been a couple of years since anti-bank protesters marched along the streets of Europe, trust in the banking sector remains low. ‘But mistrust is not only confined to banks themselves. Investors and clients also have less confidence in the correct functioning of the banking sector and in the ability of supervisors and regulators to prevent excessive risk-taking.’ (Lautenschläger, 2015) Finding a way out of this situation requires sustained joint work by all involved and responsible parties.
The dangers of low public confidence from the point of view depositors may be summarised as follows:
• Combined with low interest rates, it keeps depositors away, and as a consequence, limits the ability of banks to raise funds. This, in turn, curbs lending capacity and ultimately economic growth.
• Technical advice by bankers has limited impact as lack of trust leads clients to prefer to act based on their own assumptions / opinions. In case of an emergency, statements by government and political leaders tend to increase panic instead of calming the financial markets (see the case of Greece in 2015).
• It sustains the threat of a landslide effect in the financial markets, which may culminate in systemic crisis, since unfavourable news – even fake news – may immediately trigger massive and excessive withdrawal of funds by panicking depositors and investors.
In the end, trust may be restored only by the state assuming a blanket guarantee for the full amount of deposits in the banking system or acquiring majority ownership in one or more banks at taxpayers’ expense. Such dysfunctional operation of the banking system gives rise to distortions such as disproportional social costs – since in the latter case, every taxpayer has to contribute temporarily, which does not apply to deposit insurance – or increasing moral hazard on the part of depositors and credit institutions.
A decade after the outbreak of the crisis, trust and reputation remain major issues for the banking sector. (www.ebf-fbe.eu, 2016)
Regaining trust and deposit insurance schemes
‘However, even though banks assess and monitor borrowers’ creditworthiness, savers may still be concerned about whether banks – and their managements – have the necessary skills and will make the required effort to protect their savings. Asymmetric information and incentive problems are still present, but arise at new, different levels: no longer between savers and borrowers, but between savers, bankers and supervisors. [...]
Asymmetric information and incentive problems can be addressed through contracts, institutions and appropriate regulatory and supervisory frameworks. But this is a rather abstract and idealised view. In reality, more is needed: trust is needed.’ (Lautenschläger, 2015)
Financial institutions are a privileged sector, as they are more capable than any other sector to foster economic growth substantially and effectively. In fact, this is their basic task. Therefore, building, maintaining and continuously strengthening trust in the banking sector is not only the interest and the responsibility of bank leaders and employees but also of government and political leaders, and considering indirect effects, also of clients.
Up to this date, this common interest has been the most effectively served by the emergence of deposit insurance schemes under which credit institutions contribute to an insurance fund in proportion to their deposits, which is then used to compensate depositors in the event of future bank failures. Cooperation between banking supervisors and governments was required for these schemes to function effectively, in compliance with the principles of consumer protection and also reliably, in order to ensure that the new institutions fulfil their purpose within a properly regulated framework and securely in the long term.
It shows the success of deposit insurance schemes both globally and at European level that – except for Greece and Cyprus – flight to liquidity has not become a general phenomenon despite more frequent bank failures. This is due to a large extent to the ability of deposit insurers to provide an adequate response at the right place and at the right time, reassuring depositors that they can fulfil their task efficiently, if needed. The level of awareness and social acceptance of deposit insurance were sufficient to eliminate panic. All this suggests considerable capital in confidence, considering that the purpose of deposit insurance is not to resolve systemic crises but to address specific situations what are called idiosyncratic crises in the international literature, by paying compensation or by other means.
In Hungary, the relevant legislation establishing the National Deposit Insurance Fund (NDIF) was Act XXIV of 1993 (Jánossy et al., 2003), which was based from the outset on international best practice. As a next step, the Fund will improve its procedures and services in the light of domestic experience with compensation events.
The NDIF was a founding member of the two most significant deposit insurance bodies, the IADI (International Association of Deposit Insurers) established in 2002 and the EFDI (European Forum of Deposit Insurers) founded in 2003, and its representatives were elected members of the top management of these organisations.
After Hungary’s accession to the EU in 2004 continuous legal harmonisation began. Now, as the 25th anniversary of the foundation of the NDIF approaches, we have in place a system in which – similarly to other EU Member States – compensation is paid up to EUR 100,000, without any own funds required and within 5 to 20 working days after bank failure.
The reasons behind depositors’ choice of bank vary from country to country. In Hungary, the proximity of bank branches has traditionally been a decisive factor. Conditions, personal contacts, recognition of the institution etc. were frequent reasons of secondary importance. These are valid considerations for small depositors, since national deposit insurance schemes guarantee the repayment of their money – as mentioned above – up to a limit of EUR 100,000. However, those with larger savings should look at and keep track of the current reliability of the bank. Large depositors and more experienced clients are less likely to entrust all of their savings to an institution which is considered risky or unreliable.
This also works the other way round: banks extend credit to clients with either a long track record of reliable repayment and a favourable assessment by the bank’s risk managers based on their business activity and profit/loss, or for whom the likelihood of repayment is highly predictable based on their financial data and statistical methods (in the case of smaller/mass credit, using automated IT-based data analyses and/or personality profiles etc.). (Németh et al., 2016) ‘Today, banks are more complex to manage harder to monitor and their activities are more difficult to understand than was previously the case, and the asymmetric information and incentive problems [...] are more prominent than ever.
In short, trust is and has always been essential for banks to carry out their activities, foster economic growth and add value to society. Banking is and always has been trusting.’ (Lautenschläger, 2015)
Summary: trust is inevitable
The banking sector and the economy are in a relationship of interdependence, and share in both success and failure. For a long time, they continued on a path of monotonous growth, a state which had come to be taken for granted. The economic crisis of 2008 put an end to this trend and – among its other repercussions – severely undermined trust.
But lack of trust heavily impedes the functioning of the banking sector and prevents banks from fostering economic growth by its adverse impact on their core activity, the acceptance of deposits, and thereby also lending which is based upon it. Banks have a common interest in regaining and maintaining a high level of trust in and also within the banking sector.
Trust is a prerequisite for the functioning of the banking sector, and therefore, it is a shared interest and responsibility for each and every prudent supervisor, regulator, political decision-maker / advocate (whether in the government or in the opposition), bank manager and employee. The importance of trust has not diminished by the increasing globalisation of the banking sector, the widespread use of information technology and ongoing digitalisation. Trust is absolutely essential for the taking of deposits which is the most basic service provided by banks. The global presence of deposit insurance schemes, their regulation by law and guaranteed functioning, public awareness of these institutions and the size of the accumulated compensation funds are all important components contributing to trust.
The actors mentioned above have a shared responsibility for re-establishing trust. The need for setting the economy on a path of growth makes it imperative for bank managers, governments and other economic and social operators to contribute actively and positively to this work.
More
Less
Études de traduction
Master's degree - Eötvös Loránd University, Budapest, Hungary
Expérience
Années d'expérience en traduction : 17. Inscrit à ProZ.com : Aug 2014.
hongrois vers anglais (Eötvös Loránd Tudományegyetem (Eötvös Loránd University)) allemand vers hongrois (Eötvös Loránd Tudományegyetem (Eötvös Loránd University)) anglais vers hongrois (Eötvös Loránd Tudományegyetem (Eötvös Loránd University))
Affiliations
N/A
Logiciels
ABBYY FineReader OCR, Adobe Acrobat, Aegisub, ChatGPT, DeepL, memoQ, MemSource Cloud, Microsoft 365, Microsoft Excel, Microsoft Word, Passolo, PhraseApp, Plunet BusinessManager, Powerpoint, SDLX, Smartcat, Trados Online Editor, Trados Studio, XTM, XTRF Translation Management System
Pratiques professionnelles
Klaudia Somogyi-Szabó respecte les pratiques professionnelles ProZ.com's - Liste des pratiques.
Professional objectives
Meet new translation company clients
Meet new end/direct clients
Network with other language professionals
Get help with terminology and resources
Learn more about translation / improve my skills
Learn more about additional services I can provide my clients
Stay up to date on what is happening in the language industry
Buy or learn new work-related software
Improve my productivity
Bio
A professional language service provider with a keen eye to detail and a true dedication to quality having 10+ years of experience in translation, revision, proofreading, linguistic editing and MTPE.
Fields of specialty: EU affairs & legislation, law, business & economics, academic writing
Compétences