Mi amigo no encontró lo que buscaba, y según yo llegué a presumir, consistió en que no buscaba nada, que es precisamente lo mismo que a otros muchos les acontece. Algunas madres, sí, buscaban a sus hijas, y algunos maridos a sus mujeres, pero ni una sola hija buscaba a su madre, ni una sola mujer a su marido. Acaso—decían,—se habrán quedado dormidas entre la confusión en alguna pieza... Es posible—decía yo para mí,—pero no es probable.
Una máscara vino disparada hacia mí.
—¿Eres tú?—me preguntó misteriosamente.
—Yo soy—le respondí seguro de no mentir.
—Conocí el dominó; pero esta noche es imposible; Paquita está ahí; mas el marido se ha empeñado en venir; no sabemos por dónde diantres ha encontrado billetes. ¡Lástima grande! ¡mira tú qué ocasión! Te hemos visto, y no atreviéndose a hablarte ella misma, me envía para decirte que mañana sin falta os veréis en la Sartén... Dominó encarnado y lazos blancos...
—Bien.
—¿Estás?
—No faltaré.
—¿Y tu mujer, hombre?—le decía a un ente rarísimo que se había vestido todo de cuernecitos de abundancia, un dominó negro que llevaba otro igual del brazo.
—Durmiendo estará ahora; por más que he hecho, no he podido decidirla a que venga; no hay otra más enemiga de diversiones.
—Así descansas tú en su virtud; ¿piensas estar aquí toda la noche?
—No, hasta las cuatro.
—Haces bien.
En esto se había alejado el de los cuernecillos, y entreoí estas palabras:
—Nada ha sospechado.
—¿Cómo era posible? Si salí una hora después que él...
—¿A las cuatro ha dicho?
—Sí.
—Tenemos tiempo. ¿Estás segura de la criada?
—No hay cuidado alguno, porque...
Una oleada cortó el hilo de mi curiosidad; las demás palabras del diálogo se confundieron con las repetidas voces de: ¿me conoces? te conozco, etcétera, etc.
¿Pues no parecía estrella mía haber traído esta noche un dominó igual al de todos los amantes, más feliz, por cierto, que Quevedo, que se parecía de noche a cuantos esperaban para pegarles?
—¡Chis! ¡chis! Por fin te encontré—me dijo otra máscara esbelta, asiéndome del brazo, y con su voz tierna y agitada por la esperanza satisfecha. ¿Hace mucho que me buscabas?
—No por cierto, porque no esperaba encontrarte. | A barátom nem találta, amit keres. Femerült bennem a gyanú, hogy azért, mert nem keres semmit sem, és hogy ez pontosan olyasmi, ami sokakkal megesik. Tény, hogy némelyik anya kereste a lányát, néhány férj meg a feleségét, de egyetlen egy lány sem kereste az anyját, és egyetlen egy feleség sem a férjét. Talán - mondták – álomba merültek a nagy felfordulásban egy ponton... egy másik szobában, egy dominókockán... Lehetséges - mondtam magamban -, de nem biztos. Egy maskara rohant oda hozzám. - Te vagy az? - kérdezte titokzatosan. - Én vagyok - válaszoltam, biztosan benne, hogy nem hazudok. - Megismerkedtem a dominóval, de ma éjjel nem megy, Paquita ott van, de közben a férj is jönni akar, nem tudjuk, hol az ördögbe talált jegyeket. Milyen kár! Gondolj bele, micsoda lehetőség! Láttunk téged, és mivel ő maga nem mert beszélni veled, engem küldött, hogy adjam át: holnap mindenképpen találkoztok a Serpenyőben... Vérvörös dominó és fehér szalagok... - Rendben. - Vetted? - Ott leszek. - Ember, és a feleséged? - kérdeztem egy igencsak furcsa lénytől, akinek az egész öltözete bőségszarukból állt. Fekete dominó, egy másik, teljesen ugyanolyanba karolva. - Biztosan alszik már, bármennyire is próbáltam, nem tudtam rávenni, hogy eljöjjön, nincs nála nagyobb ellenzője a mulatságoknak. - Így hát őmiatta lazítasz; itt maradsz egész éjszaka? - Nem, csak négyig. - Jól teszed. Azzal otthagyott a szarvacskás, és fél füllel a következő szavakat hallottam: - Nem fogott gyanút. - Hogy lehetett, hiszen egy órával később jöttem el, mint ő... - Azt mondta, hogy négykor? - Igen. - Ráérünk. Biztos vagy a cselédlányban? - Semmi gond, mivel... Egy elvonuló vendégsereg szakította át kiváncsiságom hálójának fonalait, a beszélgetés többi szava egybemosódott az egyre ismétlődő „Ismersz?”, „Ismerlek” stb., stb. szavakkal. Hát nem a szerencsecsillagom hozott el ma éjjel egy dominót, aki ugyanolyan, mint valamennyi szeretőé, és persze szerencsésebb, mint Quevedo, hisz a sötétben ugyanolyannak látszott, mint mindazok, akik el akarták látni a szeretők baját? - Pszt! Pszt! Csak megtaláltalak! - mondta selymes hangján egy másik, karcsú maskara, megragadva a karomat, felindulva a beteljesedett reménytől. - Régóta keresel? - Nem éppen, mivel nem is gondoltam, hogy itt talállak. |